CMEHA
Olcsó gép – jó felvétel. Ennek az égisze alatt született meg a Szmena 1952-ben a GOMZ gyárban. Ebben az időben gazdasági változtatásokat hajtott végre a kommunista párt, és a jobb jövő előtt tisztelgett az új gépcsalád neve is. Szmena ugyanis oroszul annyit tesz: változtatás, váltás, csere, cserélődés. De jelenti a műszakot és a munkacsoportot is, így találó elnevezés volt abban a korban.
A gépcsalád keresztelője azonban a gyár átkeresztelését alig előzte meg, így a prototípus utáni sorozatgyártott Szmena gépek már a Leningrád gyárból kerültek ki. Később, az 1970-es években a gyár neve Lomo lett, és még ma is az. A korábbi, tetőélprizmában fénysugarat ábrázoló logót is lecserélték ekkor, a mai logó az OMO felirat tetején álló cirill, nagy L betű. Ezt láthatjuk a „tuning Szmena”, vagyis a Szmena Szimbol homloklapján. De ne vágjunk az események elébe: A Szmena gépcsalád tervezésekor a jó minőség az egyszerű szerkezet és kezelhetőség, valamint az olcsó ár jelentették az elsődleges szempontokat. Ennek alapján a gépváz bakelitból készült. A fenol-formaldehid műgyanták akkoriban még nem voltak olyan jó szerkezeti elemek, mint mai utódaik, így a gép vázát vastagra méretezték a konstruktőrök. Tehették, ugyanis a műanyag váz még így is könnyű volt. A vázon fémlapokkal további erősítést lehetett elérni és ugyanilyen módon erősíti a fémházba szerelt, korong alakú központi zár is a gép vázát. Így vált a Szmena igen ellenállóvá. Mivel kevés tartozékot használhattak hozzá tulajdonosai, gyakran bőrtokban fotóztak vele. Ez további védelmet nyújtott. Meg kell jegyeznem, hogy a bakelit minősége olyan jó az összes Szmenánál, hogy a régi gépek is mind a mai napig működőképesek, azokkal ma is fényképezhetünk. Ide, a gép vázához tartozik, hogy az olcsó ár miatt filmvisszatekercselő szerkezet sincs a Szmenán. Emiatt csak kazettából-kazettába továbbíthatjuk a filmet. A filmtovábbítás forgatógombbal történik; az elnyűhetetlenül egyszerű számláló és a hozzátartozó kioldógomb a gép tetején kapott helyet.
Objektívje T–22 jelzésű Cooke triplet. Ahogyan „a nagy könyvben” és Cooke számításaiban meg van írva, az akkori üvegfajtákkal az objektív fényereje nem növelhető F4.5-nél nagyobbra. Az objektív így F4.5/40 mm-es adatokkal jellemezhető, legkisebb beállítható tárgytávolsága 1,3 m. Egyfelől a kereső paralaxishibája itt még nem jelentős, másfelől az objektív teljesítménye kisebb távolságokon jelentősen romlik. Nagyon jó, hogy a teljes objektív mozgatásával állít a Szmena élességet, ugyanis a frontlencsés élességállítás – ha kismértékben is –, de rontja az objektív rajzát. A T–22-es így mindig tűélesen rajzolja a képet a filmre. Az objektívet mélységélességi skálával is ellátták. A zárat az objektív mögött helyezték el a konstruktőrök. Így a hatásfoka ugyan kissé csökkent, de a gépet egyszerűbben, olcsóbban lehetett gyártani, és maga a zár is – fentebb említettem – merevítő elemmé válhatott. Végezetül – de ez már csak a Szmena 2-estől jelent meg –, a zárkioldót vázkioldóvá egyszerűen lehetett átalakítani. A háromlamellás – egyébként jelzetlen – Moment zár a B időn kívül 1/10, 1/25, 1/50, 1/100 és 1/200 s-os záridőket exponált. Összességében azt mondhatom, hogy jól átgondolt, jó kompromisszumokat tartalmazó konstrukciót hoztak létre a szovjet mérnökök, miközben a benne rejlő, képminőséget befolyásoló részegységeket maximálisan figyelembe vették. A Szmena 2-es a korábbi modell továbbfejlesztése: a zárat szinkronizálták és önkioldóval látták el. Ezen felül a korábbi zárkioldókar helyére kioldózsinór-hüvely került, valamint a korábbi filmtovábbítás-kioldó egyben zárkioldógombbá vált. A Szmena 3-as az alaptípus továbbfejlesztése: a filmtovábbítógombot gyorsfelhúzókarra cserélték, valamint módosítottak a felvételszámláló szerkezeten. A filmtovábbítón filmfajta és filmérzékenység-emlékeztető tárcsát is találunk.
A Szmena 4-es a 3-as továbbfejlesztése: szinkroncsatlakozóval és önkioldóval szerelték fel. A Szmena 5-ös szerkezetében azonos, külsejében teljesen áttervezett kamera. Kinézete modern, vonalvezetése egyszerű, bal oldala kissé előre csúcsosodik a jobb kézben tarthatóság végett. Filmtovábbítása gombbal történik. 
Zárja szinkronizált, valamint időskálája a szabványos, felező rendszerű: 1/30, 1/60, 1/125 és 1/250 s. A geometriai skála bevezetését az tette szükségessé, hogy egyszerűsített fényértékskálás megvilágítást is találunk rajta. A mai fénymérőkön is van EV üzemmód, amikor egyetlen egy számot, a fényértéket jelez ki számunkra a fénymérő.
A Szmena 5, 6 és 8 gépeken a záridőskála alatt és a rekeszskálával átellenben találunk egy számsort. Akkor állítottunk be helyes expozíciót, ha a záridőskálán és a rekeszskálán jelzett két számot összeadva az a fénymérő által jelzett fényértékkel megegyezik. 
Például, ha a fénymérő 13-as fényértéket mutat és 1/125 s-os záridőt választunk (7-es szám), akkor F8 (6-os szám) a megfelelő fényrekesz, mert 6+7=13. A Szmena 5-ös újratervezett objektívet is kapott, mely ugyancsak Cooke triplet, számjelzése pedig T–43. Újfajta üvegekből készült, miáltal a fényerő javítható lett volna. Éppen ezért nem értem, hogy fényereje miért F5.6. Ennek a típusnak a továbbfejlesztett változata a Szmena 6-os, mely ugyancsak T–43-as objektívvel, de F4.0 fényerővel készült, valamint zárján megtalálható az önkioldó és az 1/15 s-os expozíciós idő is. Itt egyetlen szám, a 7-es, kimaradt a sorban, azaz lehet, hogy létezett, de nyomát a szakirodalomban nem találtam...
Ára 800-1500 Ft között mozog állapotától függően és ugyanúgy remek tanulógép, mint modernebb társai. A 40 mm-es objektív már szinte a nagylátószögűek csoportjába tartozik, ezért kitűnő turistagép a történelmi városnegyedek kedvelőinek. Ilyen helyen csoportkép és tájkép is készül, ahol ugyancsak jót tesz az 56°-os látószög. A Szmena 8-ason szinte már nem lehetett mit fejleszteni, így a 8M jelű modell szinte csak vonalvezetésében különbözik elődjétől. Szögletes formák jellemzik, váza vékonyabb, hiszen újfajta, erősebb műanyagból készül. Az objektív tubusa is modernebb megjelenésű, ugyancsak vékonyabb az alumíniumfoglalat, ugyanis ez már duralumíniumból van. Belső szerkezete nem sokat változik, ugyanúgy képes kazettából kazettába továbbítani, mint a 8-as modell, bár a 8M már a kazettatöltésű filmekhez készült. Sajnos önkioldó nincs már rajta. Sok kisdiák kapta ajándékba jó bizonyítványa mellé a 80-as években hazánkban és a keleti blokk minden országában.
Az expozícióvezérlés is egyszerű: a rekeszgyűrűn találunk egy fényérzékenységi skálát is. Ha beállítjuk a fényérzékenységet, azzal egyben egy fényrekeszt is beállítunk. Ezután csak a záridőállító-gyűrű időjárási szimbólumait kell figyelnünk a helyes expozíció beállításához: napos idő, fátyolos napsütés, gyengén borult-, erősen borult égbolt és viharfelhővel tarkított felhőzet. Mind egy-egy záridőt állít be számunkra a fényviszonyok függvényében. Így még fénymérőre sincs szükségünk. A további modernizálás kétféle irányt vett: a zár ötlamellássá változik, ezáltal a rövid idők pontossága javul, valamint visszatér a gyorsfelhúzókar. Az első modell a Szmena SL, mely az Agfa Karát, vagy annak angol elnevezése, az SL (Speed Loading) kazettákat használja. Ezekben 12 felvételre elegendő film van és a gép kazettából kazettába továbbítja a filmet. Igazi „víkender” tehát a gép, ennyi felvételt egy amatőr hétvégénként bőven elfényképez. Sajnos eltűnik a mélységélességi skála a gépről. Ezzel szemben az időjárási szimbólumok jól látható, nagy méretben a gép tetején kapnak helyet, így a záridőállító gyűrűn az expozíciós idők is egyszerre szemlélhetőek.
Török György
fotográfus
Cimkék: : Cmeha