Belépő- és középszintű digitális SLR-fényképezőgépek

Közzétéve itt: Tesztek

Ismét arra vállalkoztunk, hogy a piac jelenlegi DSLR-fényképezőgépeit jobban megvizsgáljuk. Ezt azért tartjuk fontosnak, hogy a több mint egy évvel ezelőtti paletta frissítéseként megjelent új gépek minőségéről is kapjanak tájékoztatást az olvasók. Mostani tesztünkben – a belépőszintű és a középszintű gépvázak közül – összesen hat gyártó kilenc készülékét teszteltük.

A vásárlók igényeinek megfelelően minden gyártó kihozta újabb vagy frissített gépvázait. A legnagyobb igény a piacon a szenzortisztító rendszerek és az érzékelőbe épített stabilizátorok iránt van. Ennek megfelelően a Canon és a Nikon gépvázak kivételével szinte az összes többi gyártó stabilizált érzékelővel vértezte fel gépvázát. A két legnagyobb gyártó azért nem tette bele az érzékelőbe a stabilizátort, mert az objektívekben alkalmazza ezt a technológiát. A szenzortisztító rendszer viszont már majdnem alapfelszerelés, ebben már csak a Nikon gyengélkedik kissé. Igaz, a Canon EOS 30D sem rendelkezik még ilyen érzékelővel, de a 400D már igen, és a közeljövőben megjelenő összes Canon szenzortisztítót kap a vázba. Van még egy harmadik extra is: a legfrissebb vázak az úgynevezett élőképfunkcióval is rendelkeznek, ezt a DSLR-gépekbe először az Olympus tette bele. A mostani tesztben az Olympus E–410 és a Panasonic DMC-L1 büszkélkedhet ezzel a lehetősséggel, de a nagyobb vázakban –, amiket a következő számban nézünk meg alaposabban – már a Canon legújabb profi gépében is megtaláljuk. Nos, mindezeken kívül a gépek képminősége a legfontosabb, mert az ISO-érzékenység erősítéséből eredő képzaj okozza a legtöbb problémát a fényképészeknek – így ezt vizsgáltuk meg a legalaposabban. Egy amatőr fényképész is elsőként azt várja el a drágábban vásárolt DSLR-gépvázától, hogy akár ISO 400-as érzékenységen is kiváló minőséget produkáljon. A film elhagyása óriási lehetőséget teremtett az amatőr és a hobbi szinten fényképezők számára. A bemozdulásmentes képek elkészítéséhez csak fel kell emelni az ISO-érzékenységet és a gépváz erősítőjén keresztül egy pillanat alatt ideális beállítást érhetünk el bármilyen megváltozott körülményhez igazodva. Igen ám, de meddig lehet jelerősíteni a képeket látványos minőségromlás nélkül, azaz mely ISO-tartomány az, amin még jó minőségű képeket készíthetünk. Persze érdekes összehasonlítás ez, mert a különböző gépvázak más-más típusú érzékelővel vannak ellátva. Ilyenek a Canon által fejlesztett CMOS, a Sony CCD vagy az Olympus Live MOS érzékelői. Mindegyik más technológia és a képminőségük is eltérő, ezért fontos, hogy utánanézzünk a valóságnak. A vásárlók igényei alapján változott még a gépvázakhoz adott akkumulátorok élettartamának hossza, a gépvázak időjárásálló kivitelezése és tartóssága. Az elkészített képek élessége állványról egy nem mozgó témára, illetve a gépek ár/érték aránya, aminek egyre fontosabb szerepe van. Nem is olyan régen a filmes korszakban nyugodtan vehettünk gépvázat akár öt évre is, most meg a kétéves gépváz már elavultnak minősül. Sajnos a gyors amortizáció következtében egy éven belül szinte kevesebb mint a felére lemegy az értéke gépvázunknak.

Mindegyik fényképezőgépet a gyári alapobjektívjével használtuk, az elkészített képek minőségét természetesen befolyásolhatja az objektív minősége, de a képzajt nem igazán. A képeket egy napfénystúdióban, azonos körülmények között készítettem. Tesztábránkat egy állványra helyeztem, majd a műterem olyan részére tettem, ahol a legoptimálisabb, egységesen szűrt fényt kaptam. Az összes gépvázat a legjobb minőségű JPEG képre állítottam be. A saturációt, kontrasztot és élességet mindenhol a gyári alaphelyzetre állítottam, és a magas ISO-érzékenységű zajszűrést bekapcsoltam. Ezt azért tettem meg, mert a felhasználó szintén be fogja ezt a funkciót kapcsolni. A színhőmérséklet minden gépen automatára volt állítva. Az expozíciókat ISO 100-as érzékenységgel kezdtem, aztán jött az ISO 200, ISO 400, ISO 800, majd végül az ISO 1600-as érzékenység. A bemozdulásmentes felvételek érdekében minden gépen beállítottam az időzített exponálást. Az objektívek gyújtótávolsága minden esetben 50 mm-es volt, így torzításmentes képek készültek. A rekeszt f/11-re állítottam a képélesség minél jobb kiértékelése érdekében.

A kész képeket Adobe Photoshop szoftverrel elemeztük ki 100%-os nagyításban. Itt megállapítható volt a kép élessége és az ISO-érzékenység zajossága. Az élességre 20 pont a maximum. Az ISO-érzékenység minőségére ISO-tartományonként 6 pont járt ISO 100, ISO 200, ISO 400, ISO 800 és ISO 1600-as érzékenységen vizsgáltuk meg a képeket, ami összesen 30 pont maximum lehetett. Pontoztuk még a gépek akkumulátor-élettartamát, itt 10 pont jelentette a maximumot. A vázak kivitelezését, por- és időjárás-állóság szempontjából, ami maximum 10 pont lehetett. A szenzortisztító rendszer 5 pontot ért és végül az ár/érték aránya 25 pontot ért. Összesen maximálisan 100 pontot lehetett elérni a tesztben. A kapott pontszámok alapján osztottuk ki a díjakat.

Canon EOS 400D 10,1 millió pixel

A Canon EOS belépõszintû digitális gépváza 10,1 megapixeles CMOS-szenzorral, beépített szenzortisztító rendszerrel rendelkezik. Az ISO-érzékenység zajszintje közepes, az elkészített képek élessége egészen jó, 5 plusz pont járt a Canon szenzortisztító rendszerért. A gépváz szerkezeti minõsége közepes, viszont az akkumulátor élettartama egészen kiváló. Ár/érték aránya jónak mondható. Bátran megveheti, aki egy Canon DSLR-t keres.

Canon EOS 30D 8,2 millió pixel

A Canon 30D az elõzõ család tagja, ennek ellenére okozott némi meglepetést. Az ISO-érzékenységére jellemzõ, hogy  az ISO 400-as tartományig szinte semmit sem változik a képek élessége. Még az ISO 1600-as érzékenységen is a szöveg jól elválik a fekete háttértõl. A vázszerkezet nagyon jó kialakítású, az akkumulátor élettartama kiváló. Nem egy olcsó váz, de megéri az árát. Eredményeivel megnyerte tesztünket, jó vételnek tartom. Gratu-lálunk!

Nikon D40x 10,2 millió pixel

A D40x képminõsége egészen jó, bár ISO 400 már egy picit zajosodik. Az élessége jónak mondható, sajnos nincs benne szenzortisztító. A gépváz szerkezete egyszerû, az akkumulátor élettartama közepes. Sok kis pont itt és ott – és máris nem a jobbak között végzett. Mindezek ellenére kezdõknek egy könnyû és jól hordozható belépõszintû DSLR, 10,2 megapixeles felbontással.

Nikon D80 10,2 millió pixel

A Nikon D80 ISO 100 és ISO 200-as érzékenységen kiváló minõséget nyújt, ennél magasabb tartományban már zajosodik és életlenedik a kép. A képek élessége összességében jó, a vázszerkezete egészen jó, markáns fogása van, sajnos az akkumulátor élettartama közepes. A szenzortisztító hiánya 4 pont hátránnyal indította a versenyben, de így is az erõs középmezõnyben végzett. Jó vételnek tartom, érdemes lecserélni a régi Nikon D70-es vázat.

Nikon D200 10,2 millió pixel

A Nikon D200 fényképezõgép egy magasabb szintû gépváz a Nikon palettáján. Az elkészített fotók ISO 100 és ISO 200-as érzékenységen kiváló minõséget képviselnek. Az ISO 400 és az ISO 800 némi kompromisszummal még használható. A képek élessége egészen jó még ISO 800-on is. A gépváz szerkezete a Nikon professzionális kategóriára emlékeztet. Az akkumulátor élettartama jobb, mint a másik két Nikoné, de még mindig nem kielégítõ. Összességében a teszt második dobogóját foglalhatja el. Mindenképpen ajánlott vétel!

Olympus E–410 10 millió pixel

Az Olympus új belépõszintû gépváza sok újdonságot tartalmaz, mint élõképfunkció, szenzortisztító. Az elkészített képek minõsége csak ISO 100-as érzékenységen volt jó és az ISO 200, ISO 400-as érzékenység közepesen elfogadható. A képek élessége viszont egészen jó. A gépváz szerkezete közepes, az akkumulátor élettartama jó. Összességében némi kompromisszummal jó belépõszintû váznak tartom.

Pentax K 10D 10 millió pixel

A Pentax gépváz „a mindent bele” stratégiát képviseli. Rendelkezik szenzortisztítóval és képstabilizátorral egyaránt. Az érzékenysége ISO 100-200 tartományban szuper, majd onnan egy rohamos zajosodás lép fel. A képek élessége nagyon jó, a Canon 30D-vel vetekszik. A gépváz szerkezete jó minõségû és kellõen strapabíró, az akkumulátor élettartama közepes. Aki Pentax-rendszerrel fényképez, ne habozzon, megéri az árát. Összességében a dobogó harmadik helyére állhat. Kategóriájában mindenképpen jó vételnek számít.

Panasonic DMC-L1 7,5 millió pixel

A Panasonic csak úgy, mint az Olympus rendelkezik szenzortisztító rendszerrel és élõkép-lehetõséggel. Sajnos az elkészült képek minõsége már ISO 200-as érzékenységen is zajosabbak a többi gyártóhoz képest. A képek élessége közepes, a vázszerkezete viszont érdekes, a Leica retrovonalát képviseli. Az akkumulátor élettartama egészen jó, viszont az ár/érték aránya nem valami biztató. Hiába a Leica lencse kiváló minõsége és a gépváz manuális kivitelezése, az elkészített képek minõsége közepes. A gépvázat elsõsorban a Leica-rajongóknak ajánlom.

Sony α100 10,2 millió pixel

A Sony új α100 digitális tükörreflexes fényképezõgép vázába épített Super SteadyShot képstabilizátorral, valamint CCD-szenzortisztító rendszerrel rendelkezik. A képek minõsége ISO 100 és ISO 200-on még jó, de annál nagyobb érzékenységen zajos. Az élesség viszont egészen jónak mondható. A gépváz szerkezete és az akkumulátor élettartama közepes. A gépváz ára minõségéhez mérten picit magas. A Sony Alpha sokat tud, de inkább a márkát kell megfizetni és nem a minõséget. Elsõsorban kezdõ DSLR-fotósoknak és Sony-rajongóknak ajánlanám.

Tesztünkben a következő gépek vettek részt: Canon EOS–400D, Canon EOS 30D, Nikon D40x, Nikon D80, Nikon D200, Olympus E–410, Pentax K10D, Panasonic DMC–L1 és a Sony Alpha 100-at vizsgáltuk meg alaposabban.

A tesztgépeket köszönjük a Digitcam bolthálózatnak, az Olympus Magyarországnak, a Sony Hungáriának és a Panasonic Magyarországnak.

Imre Tamás

Cimkék: : SLR

Nyomtatás

• Előző