Reklám

            

Máté Bence írásai

Analóg? Digitális!

2004 végéig aktívan védekeztem egy gyógyíthatatlan betegség, a digitális szindróma ellen. A Canon Hungária Kft. fertőzésének köszönhetően viszont három hónapja mégis elkaptam a kórt és immáron magam is vírushordozóvá váltam. Ezért a cikket mindenki csak a saját felelősségére olvassa, annak tudatában, hogy közben a fertőzés fokozott veszélyének teszi ki magát! A kockázatok és mellékhatások tekintetében…

madár halal a szájában


Számomra 2002-ben vált nyilvánvalóvá, hogy az analóg gépem sorsa előbb-utóbb megpecsételődik. A kérdés csak az volt, mikor jön el az ideje annak, hogy éles szituációban analóg gép helyett inkább egy digitális váz után nyúljak? Felállítottam magamnak akkor egy képzeletbeli határvonalat, és azt mondtam, ha ezt valamelyik digitális gép eléri az általános elvárások mellett, akkor befejezem a filmvásárlást. Hogy mik voltak a feltételek: minimum 10 megapixel, minimum 6 kép/s legalább 4 s-ig, 50 ms alatti reakcióidő és féligáteresztő tükör. Ja és persze 300 ezer forint alatti ár.
madár szemére zoomolvaNem mondom, most is szívesen nyomogatnám egy ilyen gép exponáló gombját, de az élet más. A minimális igényszint azóta jelentősen átértékelődött… Boldog vagyok, hogy ezen a csodálatos télen, amit éppen magunk mögött hagytunk, többet tartózkodtam napközben lessátron belül, mint azon kívül.  Nem véletlenül, hiszen annyi téma kínálkozott a kemény téli időjárásban, mint eddig egyetlen télen sem, amióta fotózom. Mindezen élményekben egy EOS 300D volt a segítőtársam.
Nekem – vidékről – komoly gondot jelent elintézni a filmhívást, és ha profi minőségben szeretném visszalátni a vért izzadva elkészített tekercseimet, akkor a várakozási idő három hétnél kezdődik. Az előhívás után aztán gyakran kiderül, hogy valamit másképpen kellett volna csinálnom, ám hetek elteltével már késő bánat… Szóval elsősorban a digitális gyorsaság fertőzött meg varázsütésszerűen. Az, hogy már a lessátorban másodpercekkel az akció után láthatom az eredményt, minimum 50 százalékkal növeli a fotózás élvezeti értékét. Mondják, hogy amíg a digi-képek elnyerik végleges beállításaikat, legalább annyi időt kell eltölteni a monitor előtt, mint a diahívatással és a keretezéssel. Lehet benne valami, talán még többet is, de az éjszakába nyúló babrálás a RAW fájlokkal, egy ovációval teli nap után, hát… Számomra inkább a kiteljesedést jelenti, mintsem terhet.
madarak repülnekFotózás után már alig várom, hogy viszontláthassam az elcsípett pillanatokat a monitoron keresztül. Ekkor derül ki, hogy hány tized blendével mértem el a fényt, amit egy laza csuklómozdulattal az egér bal gombját nyomva tartva azonnal tökéletesre lehet varázsolni. Szinte nem lehet elrontani a fénymérést. 1,5-2 blendét áldozatok nélkül lehet utólag is állítani. Persze a fénymérésre is éppúgy kell figyelni, mint eddig, csak közel sem akkora a tét. Érdemes úgy kalkulálni, hogy inkább legyen alulexponálva egy kép, mint túl, mert egy alulexpós kép még könnyen orvosolható. Viszont a kiégett képpontok helyére már számítógéppel sem lehet információt csalni. A nagy szabadsággal a kezemben már gyanús is volt, hogy szinte egyetlen kép sem úszta meg korrigálás nélkül, bárhogyan is törekedtem a terepen a helyes expozícióra.
hosszú csőrű madárA kíváncsiság kedvéért megnéztem néhány régi diámat, hogy mi az ábra fényérték-ügyileg.  Sajnos rá kellett jönnöm, hogy a régebben tökéletesnek hitt képeimnek legalább a felénél NINCS teljesen tökéletesen kimérve a fény.  Arról nem is beszélve, hogy számtalan megismételhetetlen akció van a félredobott diákon, mert annyira alul vagy túl vannak lőve, hogy nem pocsékoltam rájuk a diakeretet. Persze ezeket be lehetne szkennelni és korrigálás után visszavilágítani, de az már nem az igazi és igencsak nyűgös.

 

 

A 6,3 megapixeles gép minősége ugyan elvileg kevesebb, mint harmada a Velviának, de gyakorlatilag akár egyenértékű is lehet vele! A kérdés, hogy mire szeretnénk használni az állományokat? A filmnek az az erénye, hogy árnyalatnyival jobb minőségű és gyorsabb fotózást tesz lehetővé azonos árkategóriájú géppel, elég soványka érv a másik oldalon sorakozó előnyökkel szemben.

A majom márciusban ugrott a vízbe: 4400 kocka madár-akciófelvételt készítettem és egyáltalán nem vettem észre, hogy „eligénytelenedtem” volna a digitális szabadság miatt.

madár a hideg tóbanSoha nem készült kép laza könnyelműségből, mert lőhettem, hisz ingyen van. Arányaiban véve viszont sokkal több értékelhető kép készült, mert be mertem vállalni olyan kétes kimenetelű expozíciókat is, amit diára kizárólag az anyagiak miatt már meg sem kísérelnék. Adódott viszont az első, majd a második bibi. Ez a masina 2,5 képet tud egy másodperc alatt, s mindezt komoly 4 kép erejéig, ráadásul a reakcióideje több mint egy tized másodperc, ami madár-akciófotózáskor egyenesen katasztrófa! Aztán vagy fél óráig tölt… Számtalanszor előfordult, hogy a töltés ideje alatt majd elbőgtem magam a keresőben látottaktól, amiktől kényszerűen állományrögzítés nélkül búcsúztam.

madár halal a szájábanSzidtam is a vázat, mint a bokrot, így előkerült a táska mélyéről a nagy becsben tartott EOS–1 N-RS fix tükrös gépváz a maga 10 kép/másodperces tudásával 36 m kockán keresztül. Persze ekkor meg a legjobb jelenetek mindig a 35. kocka után következtek, így ismét nem sokkal jutottam előrébb. Már láttam előre, hogy nem fogom megúszni a fotózást tíz tekercs alatt, ezért Sensia 100-as érzékenységű filmet használtam, egyrészt az olcsósága miatt, másrészt meg a Velviával csak akkor bírtam megfelelően rövideket exponálni, ha sütött a nap és hó volt a háttérben. Akkor még boldog voltam, hogy a legjobb jelenetek úgy kerültek diára, hogy „csak” 14 tekercs fogyott el. Következett a szokásos három hét várakozási idő… Eztán izgalommal telve vettem át a diáimat, de rövidesen szétoszlott a diába fektetett bizalmam.
Olyanok lettek a Sensia színei, hogy az összes vulgáris szó, amit az öt év kollégiumi évem alatt magamba szívtam, kevés lenne a jellemzéséhez. Még szerencse, hogy négy tekercs Velviát is befűztem, amikor tényleg volt fény! Hát igen! A Velvia az Velvia! A minőségét még szabad szemmel sem mertem volna összevetni az addig látott 6,3 megapixelről diára visszavilágított emulziókkal.
Eztán következzen egy kis kalkulálás: hány ezer forintot spóroltam meg napról napra?  Lássuk, mi történt volna, ha végig csak Velviát használok!
repülő fehér madárMinimum 120 ellőtt tekercs, de inkább kétszer ennyi, hiszen az analóg gép 4x annyi képet tud készíteni egy másodperc alatt, mint a digitális, és erre a legtöbbször szükségem is lett volna. (Egy fenét! Nem mertem volna 30-40 tekercsnél többet fotózni – gyakorlatilag ugyanarra a témára – mert tudom, hogy nem lett volna pénzem előhívatni.) Ennek maximum a tized részén nem mozdultak volna be a madarak, vagyis ennyi esetben tudtam volna egy ezred másodperc felett exponálni. Ezen kockáknak mondjuk a felén lett volna tökéletesen kimérve a fény a hirtelen változó fényviszonyok miatt (digitálison is ennyi lett, amíg ki nem bontottam a RAW fájlt… Aztán 100%) A lóvét persze a selejt képekért is ugyanúgy ki kellett volna fizetnem, így ha nem spóroltam volna, több mint 300 ezer forintomba került volna csupán az anyagköltsége ennek a néhány hetes akciónak. Ebből egyértelműen látszik, hogy már most sikerült „ellentételeznem” a gépem árát.
szürke szinü madárAzonban mindaddig vártam azzal, hogy az egekig dicsérjem az alsó kategóriás digitális géppel készült állományaimat, amíg nem láttam azokat diára visszavilágítva. Kiválasztottam 36 képet, és bebattyogtam vele az Elinfo Bt.-be, hiszen a projektoros vetítés minősége még mindig csak távolról közelíti a vetített diák élvezeti értékét. (Volt egyszer, hogy egy sokmilliós projektorral vetített képsorozattal már majdnem meg voltam elégedve, de ez sajnos csak addig tartott, amíg el nem kezdődött az utána következő „kőbaltásnak” hitt diavetítős előadás…) Alig egyetlen nap múlva máris dián köszöntek vissza a frissen fotózott állományok, amelyek nem okoztak csalódást. Sőt! Még az a néhány fotó is, amelynek mérete csak fele volt az eredeti állománynak (3 megapixel), kis túlzással elveszett a „Velviás” diatárban!
Ezek után nyugodtan elmondhatom, állatok akciófotózásakor már meg sem fordul a fejemben, hogy filmek után kotorásszak, pedig egy EOS 300D még sehol sincs a mai csúcstechnikájú gépektől. Ha saját céljaim megvalósításához szabadon választhatnék a jelenlegi technikai kínálatból, egy EOS 1D Mark II már kompromisszumok nélkül kielégítené elképzeléseimet.



Máté Bence
https://matebence.hu/


Cimkék: : Máté Bence

Nyomtatás